Légy az őrangyalom

Lisa Kleypas: Légy az őrangyalom

Vivien Duvallra Anglia leghírhedtebb kurtizánjára holtan találnak a Temze partján egy hideg éjjelen. Legalábbis azt hiszik mindaddig, míg a legendás nyomozó Grant Morgan a helyszínre nem érkezik. A nő csodával határos módon életben marad. Minden jel arra utal, hogy valakinek szándékában állt megölni. A férfi saját házába viszi, míg fel nem épül, és titokban tartja, hogy a gyilkossági kísérlet balul sült el. A férfinak és a nőnek közel sem felhőtlen a múltja. Grant a büszkeségén ejtett csorbát akarja megbosszulni, melyről Vivien tehet. A férfi elszántan nyomoz az ügyben. A legnagyobb nehézséget az okozza, hogy a vörös hajú szépség semmire sem emlékszik korábbi életéből. Grant minél több időt tölt a nővel, annál inkább nem azt a kegyetlen, hiú nőt látja benne, mint akit korábban. Nem tudja mire vélni a hirtelen változást, még az is megfordul a fejében, hogy Vivien ismételten csak játszadozik vele, és nem is vesztette el emlékezetét. A nő személyiségének minden apró részletében történő változás összezavarja Morgant. Minden, amit Vivienről tudott a szöges ellentéte volt annak, amit tapasztalt. Mivel a nyomozás elég lassan halad, Grant úgy dönt, hogy Vivient a nyilvánosság elé viszi, így csalogatja elő a tettest.

„Hanem minden férfi és nő életében vannak pillanatok, amikor a körülmények sebezhetővé teszik, és Viviennel most ez történt. Valóban elvesztette volna az eszméletét, vagy csak színlel? És ha tényleg nem emlékszik semmire… Akkor megfosztatott minden védelemtől, sérelemtől és tettetéstől, ami a felnőtt embereket megakadályozza, hogy valódi önmagukat mutassák a másiknak.”

„Arra kér, hogy jelenjek meg az emberek előtt – folytatta Vivien feszengve – És nem csak így, egyszerűen, hanem egy nagyszabású bálon, hogy egész London megtudja, életben vagyok. Ezzel legalább tízszer akkora veszélybe kerülök, mint most.”

„A rövid úton hazafelé Vivien az ölében tartott levelet bámulta, és ujjai hegyével simogatta a női kéz írta sorokat. V. Devane… A név nem hagyott nyugtot neki. Oly sok minden máshoz hasonlóan ismerősnek tűnt, de nem hívott elő emlékeket. V. Devane…”

A következő....

Második felvonás

Sokat gondolkodtam rajta, hogy másodszor is nekivágjak-e a párbajnak. Az előző versenyben azon kevesek közé tartoztam, akiknek sikerült befejezni. Végül úgy döntöttem, úgyis el fogok olvasni minimum ennyi könyvet, szóval miért ne? Remélem most is sikerül majd kedvet csinálnom néhány olvasnivalóhoz a beszámolóimmal Nektek. 

Íme a mostani listám:

Az üvegpalota

Jeannette Walls: Az üvegpalota

Jeannette Walls regényébn saját történetét meséli el egészen gyermekkorától kezdve. A könyv első lapjain a jelen egy momentumába csöppenünk, melyben az írónő már felnőttként üdvözöl bennünket. Egy taxi hátsó ülésén ülve megpillantja édesanyját, ahogyan szakadt rongyokban a szemetet vizsgálgatja, és válogat, vajon mire lehet majd szüksége. Hősnőnk behúzott nyakkal halad el mellette. Hiába tudja, a saját édesanyja az, és nem kellene ezt tennie, nem tudja legyőzni a szégyenérzetet, amely benne kerekedik. S hogy mi vezetett idáig?

A Walls család sosem tudott bánni a pénzzel. Általában nem is volt nekik, de ha néha-néha akadt egy kevéske is, a szülők azonnal elverték. Így a gyerekek gyakran kényszerültek arra, hogy az iskolai szemetesből a maradékokat észrevétlenül elcsenjék, mivel otthon nem jutottak élelemhez. Sosem tudtak hosszabb ideig egy helyen maradni. Vagy az APEH elől menekültek, vagy a Maffia szállt rájuk, mivel az öreg Rex Walls Los Angelesben elnyerte rengeteg pénzüket egy kiagyalt módszer segítségével. Akadt, hogy a gyámügy felfigyelt a családra. A sok nélkülözés ellenére a gyerekeknek rengeteg kalandban volt részük. Anyjuk és apjuk tanította őket egy ideig. Több esélyt is kínált nekik a sors, hogy megváltoztassák életüket. Smith nagyi halálával egy házat örököltek és kellő mennyiségű pénzt. A házat idővel lelakják a pénz pedig elfogy. Majd onnan, Phoenixből is útnak indulnak. Brian és Jeannette egyszer játék közben egy gyémántgyűrűt találtak. Rendkívül megörültek, hogy végre talpra állhatnak, ám anyjuk ahelyett, hogy eladta volna, megtartotta, mondván az ő önbecsülése többet ér, mint hogy egyenek. Dolgozni egyik szülő sem szeretett. Míg részeges apjuk állandóan összetűzésbe keveredett munkatársaival és azért hagyta ott állását, addig szeszélyes anyjuk nem volt hajlandó munkába állni. Ő a művészetnek akarta szentelni magát teljes mértékben.

„- Semmi baj, Isten megértő – mondta ilyenkor anya. – Jól tudja, hogy apátok a mi keresztünk, amit viselnünk kell.”

„- Tudod, ha emberileg lehetséges, akkor én megadom neked. Ha pedig nem, akkor inkább meghalok, de akkor is megpróbálom.
Felnéztem a kék arizónai égen fodrozódó vékonyka felhőkre. Miközben tekintetemet azokra a távoli felhőkre szegeztem, vettem egy mély lélegzetet, és azt mondtam: - Gondolod, abba tudnád hagyni az ivást?”

„ Miután apa megint inni kezdett, és pénzre sehonnan sem számíthattunk, anya arról kezdett beszélni, hogy talán keletre, Nyugat-Virginiába kellene költöznünk, ahol apa szülei laknak. Talán ők jobban kordában tudják tartani apát. Ha mást nem, legalább pénzügyileg segíthetnek rajtunk egy kicsit, ahogy azt Smith nagyi tette időről időre.”

Egyre több vita alakult ki a családban, főként Rex alkohol szeretetéből adódóan, valamint, hogy állandóan elvitte a pénzt otthonról. Jeannette volt az egyetlen, aki hitt még benne. Megpróbálta a családot megmenteni, de egy idő után belefáradt, és feladta. A gyerekek egyetlen lehetőséget láttak: érettségi után elmenni otthonról New Yorkba. Így a család szép lassan széthullott.

Egyetlen kérdés maradt: Képesek lesznek szüleiknek megbocsátani felelőtlenségüket? Vagy már túl késő?

Én, Charlotte Simmons

Tom Wolfe: Én, Charlotte Simmons

                                

A regény a kor társadalmát mutatja be egy nagyszerűen megírt történeten keresztül. Egy fiatal, tehetséges lány egy apró faluból, Spártából, a híres Dupont egyetemre kerül, méghozzá elnöki ösztöndíjat kapva. Ő Charlotte Simmons. Szülőhelye a hegyekben található, így elég elszigetelt. Nem ismeri a nagyvárosi életet, és az ottani emberek szokásait, a divatot. Így nem meglepő, hogy az egyetemre kerülve nagyon kirí a tömegből, és senki nem veszi emberszámba, mondván a ”menőség” legapróbb jele sem fedezhető fel benne. Teljesen más értékrenddel bír, mint a korabeliek. Rendesen tanul, jók a jegyei. Sohasem hazudik, iszik vagy drogozik. Nem követi a többieket, sőt, lenézi azokat, akik bármit is azért tesznek, hogy az egyetem elitjei közé tartozzanak. És ő az egyetlen, akit ledöbbent a koedukált kollégium. Azonban azzal nem számol, hogy mekkora súllyal nehezedik majd rá a magány, és mekkora erővel bír majd az a személyisége felett, hogy a figyelem rá irányul. És arra végképp nem számít mennyire bele fog betegedni abba, amit tesz, és amivé válik. Tulajdonképpen Charlotte a regény főszereplője, és az ő karakterének fejlődését követhetjük nyomon 630 oldalon keresztül.

„ Adam hangja egyre erősödött, és mind nagyobb hévvel osztogatta a tanácsait, olyannyira, hogy már gesztikulált is a nagyobb nyomaték kedvéért. Leesett a szemüvege. Megpróbálta visszatenni, de ez megzavarta a ritmusát, megakasztotta a lendületét, elrontotta a szónoklatot. Úgyhogy inkább a kezébe fogta a szemüvegét.
- Te más vagy, mint ők. Más típus. Visszavonom. Téged nem lehet semmilyen típusba besorolni. Egyedülálló vagy. Senki se olyan, mint te! Hogy voltál képes lealacsonyítani magad a csorda szintjére? Te… te Charlotte Simmons vagy!”

Az egyetem diákjai közül nem maradhatnak ki a népszerű testvériségek sem, amit a Saint Ray-ház - ami mindig ugyanazt a veszélyes, kísérteties sátántanyát jelentette Charlotte számára - fiai testesítenek meg. Az élen a botrányos Hoyttal, akinek megtetszik a főhősünk, illetve barátjával Vanceszel, aki a testvériség vezetője.

„ Ha a fiúk mondanak egy poént, vagy érdekesnek szánt megállapítást tesznek, különösen azzal kapcsolatban, mi menő és mi nem az, mindannyian odafordulnak megnézni, mit szól hozzá Hoyt. Ez nem volt tudatos dolog, ami még inkább azt bizonyította, hogy amit Hoyt remélt, amit előrelátott, bekövetkezett. Amióta híre ment, hogy ő és Vance hazavágta az izomagyú testőrt azon az estén, Hoyt élő legendává vált.”

Ők azok, akik után minden lány epekedik, akik versenyt csinálnak abból, mennyi idő alatt képesek megfűzni ezeket a lányokat, akik fantasztikus bulikat rendeznek, valamint saját Saint - Ray-ünnepséget tartanak Washingtonban, ahova Charlotte is meghívást kap.

Nem maradhatnak el a kosarasok sem. Ők azok, akik nem az eszükkel jutottak el idáig, sőt, akiknek külön kurzusokat indítanak olyan tanárok, akik értékelik a munkájukat és nem nézik őket le azért, mert műveletlenek, hogy ne bukjanak meg. Jojo Johanssen is közéjük tartozik. Ugyanazt a fényűző életet éli, mint a többi kosaras. Azt a lányt kaphatja meg, akit csak akar.

„ A kosárlabdázók ritkán mentek gyalog a campuson. Kocsival közlekedtek, akárcsak most Jojo. A fiúk mind a SUV-okat kedvelték. Ezzel tudatlanul is kiterjesztették azt a magassági és erőfölényt, amelyet egész életükben élveztek. Akarva vagy akaratlanul, de ez is elkülönítette őket a hétköznapi diákoktól, és általában a közönséges halandóktól. Ám időnként elfogta őket a vágy, hogy a pórnép közelről is megtapasztalhassa lenyűgöző testi valójukat.”

És mikor találkozik eggyel, akinek semmit nem mond a neve, és aki lenézi azért, mert szándékosan hülyét csinál magából mindenki előtt, csak azért, hogy a többi kosaras ne szálljon rá, mert éppenséggel készült az órára, valami megváltozik benne. Nem akar többé tudatlan lenni, és ezért tesz is, még ha úgy is tűnik, a karrierjébe kerülhet ez neki. Ám korábbi életének döntéseivel - illetve csalásaival - kénytelen számolni.

„ Jojo a lány arcát tanulmányozta, és megkockáztatott egy halvány mosolyt, hátha csak viccelt.
- Mi a legrosszabb, ami történhet? – kérdezte Charlotte.
- Felfüggesztenek az egész félévre.
- Az még nem a világ vége!
- A szart nem! Az én világomnak az a vége! – felelte Jojo. – A következő szemeszter a kosárlabdaszezon! A posztszezonális meccsek márciusban zajlanak. Az NCAA bajnokság, minden!
- Akkor mit csinálsz?
Megint előjött az esdeklő kutyatekintet.
- Te segíthetnél nekem.”

Ott vannak még a menő lányok, akik menő pasikkal kavarnak. Ők a Douche-ház tagjai, valamint azok, akik oda akarnak kerülni, mint Charlotte gazdag, elkényeztetett szobatársa Beverly.

Természetesen akadnak páran, de tényleg csak páran, akiknek az a céljuk, hogy tudásukkal kiemelkedjenek majd a többi ember közül. Ők a Milleniumi Mutánsok. Adam Gellin, a sportolók korrepetálója is ide tartozik. Ő az egyik szerkesztője az egyetem újságjának a Wavenek. Régóta foggal-körömmel harcol a főszerkesztővel, Greggel, hogy leadhassa a legnagyobb botrányról szóló hírt, ami a Duponton történt valaha. Adam az, aki Charlotte mellett áll a lány nehéz pillanataiban is, és talpra állítja, de arra nem gondol, hogy ez a szerep majd felcserélődik, mégpedig egy idióta kosaras miatt. Így idővel ő lesz az, akinek a lány támaszára lesz szüksége.

Lenyűgöző, hogy a személyiségek hogyan változnak illetve nem változnak meg a regényben. És hogy ki-kivel milyen kapcsolatba kerül az események során. A belső vívódások ellentétben állnak azzal, amit a szereplők a külvilág felé mutatnak. Tehát soha nem lehetsz biztos abban, hogy egy mosoly valóban mosoly-e, vagy csak gúny.

Mindenkinek nagyon ajánlom a könyvet, jó olvasmány!

Rubinvörös

 

Kerstin Gier - Rubinvörös

„De még soha nem fogott el ebéd közben a szédülés.”

„Mindenesetre nem az én rosszulléteimtől zsongott a ház, hanem az unokatesóm Charlotte várva várt szédüléseitől, aki szokása szerint gyönyörű külsővel, makulátlan ruhában ült az asztalnál.”

„Mi, többiek – az anyukám, Caroline húgom, Nick öcsém, Maddy néném és én – a szemünket forgattuk. Természetesen izgalmas dolog, ha az ember családjában valaki örökli az időutazás gént, de minden csoda három napig tart. Néha már torkig voltunk azzal a nagy felhajtással, amelyet a rokonok Charlotte körül csaptak.”

 

 Mi is az időutazás gén?

Hogy lehet, hogy Newton számításival ellentétben mégsem Charlotte örökölte, hanem Gwendolyn, a könyv főszereplője?

Milyen titkok övezik a születését?

Miért akar Saint Germain gróf ártani neki?

Ki támadta meg őt és társát?

Ezekre a kérdésekre kapunk választ a könyvben, Gwendolyn kalandjai közben. A tizenhat éves lány, nem elég, hogy szellemeket lát, és vízköpők üldözik, egyik pillanatról a másikra a múltban találja magát, és fogalma sincs, mit tegyen. Noha voltak is előzményei, mint a rosszullétek és a szédülés, nem gondolta volna, hogy ez vele is megtörténhet, erről eddig szó sem esett. Eleinte titkolja, ám egy-két alkalom után, mikor önmagával találkozik a múltban, úgy dönt elárulja titkát édesanyjának. Unokahúgát, Charlott-ot kellően felkészítették erre a helyzetre, hiszen elméletben ő örökölte a gént. Kikapcsolódás és szórakozás helyett lovagolni, vívni tanult, táncórákra járt, és elsajátított több idegen nyelvet is. Mindezek mellett minden szerdán minisztériumórára járt, amelyet hatalmas titok övezett.

Isaac Newton és sokan mások előre kiszámolták azok születési dátumát, akik örökölni fogják ezt a gént. Charlott pontosan azon a napon született, október 7-én. Gwendolyn pedig egy nappal később jött világra. Akkor hogy lehet, hogy mégis ő az időutazó? Mit titkolt előle saját édesanyja, Grace, annak érdekében, hogy lányának normális élete lehessen? Kalandjainál Gideon de Villiers, egy arrogáns fiú lesz a társa, aki cseppet sem örül annak, hogy Gwendolynnal, a Rubinnal,  kell küldetését teljesíteni nem pedig Gwenny tökéletes unokahúgával. Eleinte cseppet sem szimpatikusak egymásnak, ám ahogy az lenni szokott, az ellentétek bizony vonzzák egymást. A két fiatal, miközben az előző időutazók vérét gyűjti be, hogy beolvashassák a kronográfba (az időutazás génnel rendelkezőket bármikor elküldhetik bármelyik évbe, ezzel megakadályozva a spontán temportálást) megkedveli egymást. És miért lopta el és semlegesítette meg Lucy Paullal az első kronográfot?

 -          Ezt nem hiszem el! – suttogta ámultan a lány.

Úgy nézett rám, mintha még soha életében nem látott volna nálam különösebb teremtményt.

-          Hidd csak el nyugodtan, hercegnőm! – mondta Paul. A hangja gyengéd volt és kissé gondterhelt. A lány úgy állt az ajtóban, mint akinek földbe gyökerezett a lába.

-          Te vagy Lucy – állapítottam meg. A családi hasonlóságot nem lehetett nem észrevenni.

-          Gwendolyn – súgta alig hallható hangon.

-          Igen, ez Gwendolyn – ismételte Paul. – És a fiú, aki úgy kapaszkodik belé, mintha ő lenne a kedvenc játék mackója, az unokaöcsém. Sajnos nagyon sietős a dolga.

-          Kérlek, maradjatok! – könyörgött Lucy. – Beszélnünk kell veletek.

Luxe girl

Üdvözöllek Manhattanben, 1899-ben!

Luxus

Pompa

Csillogás

Titkok
Hazugságok

Botrányos viszonyok

A Holland család New York legbefolyásosabb családjai közé tartozik. Edward Hollandnek és nejének két gyönyörű lánya van, Elizabeth és Diana. A két fiatal hölgy nem is különbözhetne jobban egymástól. Lizzy tökéletes, nyugodt, távolságtartó, mindig betartja az etikett szabályait. Sosem hibázik. Egész New York érte rajong, ő lett mindenki bálványa. Ezzel szemben Diana viselkedésében rendszerint akadnak kivetnivalók. Ő a szívére hallgat mindig, és kedve szerint él. A lányoknak sosem kellett hiányt szenvedniük semmiben.  Mr Holland azonban váratlanul elhuny, és a család anyagi helyzete kezd egyre kilátástalanabbá válni. Anyjuk egyetlen megoldást talál. Idősebbik lányát, Elizabethet minél előbb férjhez akarja adni, aminek érdekében mindent meg is tesz.

„ A nyár mindjárt véget ér, és én egyre pontosabban tudom, mi a szerepem a világban, mivel tartozom a családomnak és milyen elvárásoknak kell megfelelnem. A jövőben nem lehetek többé ennyire meggondolatlan és könnyelmű, bár képtelen vagyok megbánni bármit, amit elkövettem.”  Elizabeth Holland naplójából

„  - De ha Montanába költöznénk, vagy Kaliforniába, senkit nem érdekelne, hogy mit csinálunk. Ha ahhoz lenne kedvünk, akár az egész reggelt az ágyban tölthetnénk – mondta Will egyre lelkesebben. – És aztán, amikor felkelünk, elmehetünk lovagolni, vagy bárhová, ahová csak akarunk és…”

Az igen gazdag, és jó hírű Schoonmaker család feje politikai karrierbe kezd. Hogy célját sikerüljön elérnie, meg szeretné fiát, Henryt változtatni. Nem kívánja átdorbézolt éjszakáit, és hódításait a címlapokon látni. Ez ugyanis nagy mértékben akadályozná elhatározásában és rossz fényt vetne rá. A legnagyobb büntetést rója ki fiára. Be kell fejeznie eddigi viszonyát, és meg kell házasodnia. Arra azonban senki sem gondol, hogy az elhagyott, sértődött, dühtől és bosszútól hajtott Miss Hayes mire nem képes, hogy visszaszerezze szerelmét. Sem tisztességet, sem barátságot, de még emberséget sem ismer ilyen tekintetben.

„  - A vacsora apropója – sziszegte Henry, minden szót gúnyosan kihangsúlyozva, fekete szemeit az égre szegezve – a maga és az én eljegyzésem.

- Úgy érti, hogy maga, maga… eljegyez engem?

-  Úgy bizony – válaszolta Henry egy fokkal kevésbé szarkasztikusan. – Miss ……. és  Henry Schoonmaker világraszóló eljegyzése.”

„  - Bucki – kiáltotta, amikor úgy a harmadik lépcsőfokon járhatott. Visszafordult és valami különös elszántsággal barátja szemébe nézett. – Ő az a férfi, akihez hozzámegyek feleségül.” 

Mit tennél, ha …

… családod elveszítené vagyonát, és egy szerelem nélküli eljegyzésbe kényszerítene?

… nem a megfelelő személybe szerettél bele?

… ha legjobb barátnőd egyetlen vágyát romokba döntöd?

… ha a családodat éveken át szolgáló lány, az egykori barátnőd elárulna?

És mindezek milyen következményekkel járnak téged illetve a családodat illetően? Képes lennél a szívedre hallgatni és a családodnak hátat fordítani, vagy beletörődnél, hogy boldogtalan leszel életed végéig, de a családod melletted áll? Honnan tudhatnád mi a helyes döntés?

„ – Valaki mondja már el, mi történt! – kérte Diana remegő hangon. A szíve olyan hangosan vert, hogy mást szinte nem is hallott. Anyja és nagynénje sápadtan, kisírt szemmel ültek egymás mellett, és szorították egymás kezét. 
-  A nővéred… - kezdte Edith néni, de a sírástól nem tudta folytatni a mondatot.”

Mikor megvettem a könyvet kicsit tartottam attól, hogy nem egy 19. századi regényt fogok olvasni, hanem egy tini lányoknak szólót, hiába tudtam, hogy akkor játszódik a történet.  Valószínűleg a címe tett rám ilyen benyomást, hiszen rengeted regényt látunk a boltokban ilyen-olyan girl címmel. A könyv számos meglepő fordulatokat tartogat, és érdekes megfigyelni, hogy változnak a szereplők egymással kialakított kapcsolatai. Mindenesetre nekem tetszett, és kíváncsi vagyok a folytatásra is.

 

Lucas

Kevin Brooks – Lucas

A népszerűség   nagy hatalom.

A gyűlölet és a féltékenység   szörnyű dolgokra képes.

A tömeg   pusztító erővel bír.

És mi a legrosszabb? Ha tétlenül várod, mi fog történni, mert semmit sem tehetsz.

Valahogy így érezhette magát Cait, a könyv egyik főszereplője. Amit tudott azt megtette, de így sem volt képes megakadályozni azt, ami készülőben volt.

Ha egy viszonylag zárt közösségről van szó, – márpedig egy sziget annak tekinthető – nehéz a kívülállóknak, újaknak, idegeneknek a beilleszkedés. Csak két esetben sikerülhet. Az egyik, ha a közösség magjából sikerül barátokat szereznie. Lucas esetében ez elvből ki volt zárva. A másik rengeteg erőfeszítést és szerencsét igényelt. Szerencséből egy csepp sem jutott ki a fiúnak. Különcnek számított minden szempontból. Elszigetelve élt a természetben. Ott vert magának tanyát. Nem volt más otthona, sem családja, sem barátai. Senkije nem volt. Nála jobban senki nem ismerte a vadont. Minden egy rosszindulatú pletykával kezdődött. Lucas csak békében akart élni. Senkit sem akart bántani, segített másokon, de rosszakarói minden tettét ellene fordították. Minden bűnt ráfogtak, ami a városban történt. Egyetlen ember volt, aki feltétel nélkül hitt és bízott benne. Egyetlen egy, akinek számított, és aki neki is igazán számított. Csak egy, aki szerette és ismerte. Ő Cait.

„ Az emberek nem szeretik nem tudni, mi vagy. Nem szeretik a rendszerbe nem illő dolgokat. Félnek. Jobb szeretnének egy ismert szörnyet, mint egy ismeretlen rejtélyt. Egy ilyen helyen gyökeret ver a félelem, és terjed. Önmagát növeszti.”

„ – Tudom én, hogy mi vagy. Te mocskos korcs!
Lucas szólni sem tudott. Tátott szájjal nézett a párkányon állókra. Azok meg kifejezéstelen szemekkel néztek vissza rá, és nem szóltak semmit. Nem akarták tudni. Semmi közük sem volt hozzá.”

Cait élete Lucas felbukkanását követően fenekestől felfordult. Megtámadták, barátnője és bátyja kétes alakokkal barátkozott, apjával képtelen volt őszinte lenni. Elég bonyolulttá váltak körülötte a dolgok.

„A keze remegett és éreztem, ahogy az egyenetlen szélű üveg megérinti az arcomat. Tudtam, hogy ha ránézek, valószínűleg belehalok az ijedtségbe, így hát nem mozdítottam a fejem és Lucast figyeltem. Közeledett hozzánk. Ugyanazzal a primitív eltökéltséggel jött az úton, mint az előbb. A szeme sem rebbent, az arca mozdulatlan, a teste felkészült.”

Mindig tragédiának kell történnie ahhoz, hogy az emberek észhez térjenek. Észrevegyék azt, ami valójában történik. A kérdés csak az, ki hogyan képes ezt feldolgozni. Egyesek bűnbakot keresnek, és bosszút állnak. Mások védik a szeretteiket. Van, aki magába fojtja és egyedül szeretne megbirkózni vele. Léteznek olyanok, akik beletörődnek és együtt élnek a fájdalommal. És olyan is akad, aki belebetegszik ebbe a lelki kínba.

„Az elmúlt év során gyakran tűnődtem azon, mi lett volna, ha aznap nem látom meg Lucast. Ha tíz perccel korábban, vagy tíz perccel később megyünk végig a Standen. Ha dagály lett volna. Ha apa hazafele menet megáll tankolni. Ha Lucas egy nappal korábban indul el onnan, ahonnan jött, vagy egy nappal később…
Mi történt volna? Minden más lenne? Más ember lennék? Boldogabb? Szomorúbb? Mások lennének az álmaim? Hát Lucas? Vele mi lett volna, ha nem látom meg aznap? Talán még mindig…
Ezen a ponton jövök rá, hogy mennyire értelmetlen ezen gondolkodni. Mi lett volna, ha… Nem számít. Megláttam, s ezen már soha semmi sem változtathat.”

Szeretném azt mondani, hogy itt szó sincs semmilyen tragédiáról, de akkor nem lennék őszinte. Gyönyörű és megdöbbentő történet, aminek sok más regénnyel ellentétben mondanivalója is van, nem csak egyszerűen szórakoztat. Egyszerű, tiszta érzelmeket mutat be. Magával ragadó.

Az elcserélt

Brenna Yovanoff – Az elcserélt

 

Gentry városa egy különleges hely. Míg a világ minden más területén anyagi gondok keserítik meg az emberek hétköznapjait, itt ilyenről szó sincs. A helyieknek sosem volt sem ilyen, sem hasonló problémájuk. Azt gondolnánk szerencsések…. Ám ők nagy árat fizetnek ezért minden 7. évben. Itt mindenki hazugságban él. Az emberek beletörődnek a szörnyűségekbe, amely körülöleli őket. Megpróbálnak tudomást sem venni róla, legalábbis látszólag nem. Hiszen könnyebb elviselni a valóságot, és kevésbé fáj, ha nem veszünk róla tudomást. Legbelül azonban minden család retteg, nehogy a következő tragédia őket érje. Így él családjával Mackie Doyle, a különc fiú.

Nem akartam rávilágítani az azok szó abszurditására. Gentry minden lakója ”azok” volt. Míg mindenki más itt a Zűrzavar Házában” ezek”. Csak én nem voltam sem” ezek” sem” azok”. Én voltam az idegen aki mindenhonnan kiszorult.

 Mackie egész élete arról szól, hogy normálisnak tűnjön, ne keltsen feltűnést. Egészen addig próbálja elnyomni valódi természetét, amíg meg nem ismeri igazán Tate-et. A lányt (Tate-et) szörnyű csapás éri, amit a fiú képtelen elviselni. Mackie egyre gyengül. Ő nem ehhez a világhoz tartozik, számára ez a világ mérgező. A legnagyobb ellensége a vas, ami mindenhol jelen van. A vérben, a háztartásban, az utcán. A hozzá hasonlók általában a csecsemőkort sem élik túl. Ő csodának számít a maga 17 évével. A nővére, Emma siet a segítségére, ő szerez számára gyógyszer, azonban ennek is ára van.

Igazából úgyis csak egy dolog számított. Emma. Ő megpróbált segíteni rajtam, és a galagonyalötty segített is. De mi volt ennek az ára? Amikor végiggondoltam az úton hazafelé, az ablakon kifelé bámulva, rájöttem, hogy nem számít, mi volt az ára. Nem engedhetem, hogy bármi történjen vele. Tudtam mit kell tennem.

-Emma, mi történt?

Kinyitotta a száját de egy hang sem jött ki belőle. Csak meredt rám és a fejét rázta…

A ruhája és a haja tele volt elszáradt levelekkel. A pólója sáros volt és mindkét karján a könyöke felett körkörös égésnyomok voltak. Szörnyű mintában tekeredtek felfelé és lassan, sárgás és átlátszóan váladékoztak.

 Mackie szépen lassan megismeri a hozzá hasonlókat, a világot, ahonnan származik, Gentry és a saját anyja titkát is.

Nem tudtam hogy magyarázhattam volna el neki, milyen volt az élet nálunk. Hogy az anyámat még mindig büntetik, csak azért, mert életben maradt. Hogy ezek tizenöt évet vártak arra, hogy bosszút álljanak, mert számukra tizenöt év annyi, mint két másodperc, és ők soha semmit nem bocsátanak meg.

Képtelen úgy élni, hogy tudja mi folyik körülötte, ezért úgy dönt cselekszik. Hogy segítsen Tate-n és saját nővérén, valamint a város lakóin felfedi addig titkolt énjét a barátai előtt és velük karöltve kockára teszi saját életét.

- Az életben csak a megbánás az állandó – suttogta. - Megbántad már, hogy ilyen bátor voltál? – Mélyebbre tolta az ujját, és felszakította a bőrömet. – Nagyon mélyre is mehetek. Felszakíthatlak, amíg már csak sikítani tudsz!

 Nekem nagyon tetszett és remélem sikerült egy kis kedvet csinálnom hozzá nektek is. :)

A muránói üvegfúvó

Marina Fiorato: A muránói üvegfúvó

Ha őszinte szeretnék lenni, a borítója fogott meg igazán elsősorban. Persze a történet is ígéretesnek tűnt. Egy jó darabig ott csücsült a listámon, és agyaltam vajon elolvassam-e. Úgy gondoltam ez a párbaj elég inspirációt ad, hogy nekikezdjek. És nem bántam meg. Egy élmény volt. Nem jártam Velencében még soha, de egy kicsit sikerült megismernem a könyv által.

SZERETET, IRIGYSÉG, ÁRULÁS

Ez a három szó jut először eszembe, ha a könyvre gondolok.

Az emberek mindig is irigyek voltak, alaptermészetüknél fogva. Bármit képesek voltak azért megtenni, hogy ők jobbak legyenek másoknál. Nem volt ez másként a XVII. században sem.

Franciaország és Olaszország folyamatos harca, hogy minél fényűzőbb legyen a másiknál nagyban befolyásolja ezt a történetet is.

A történet egy harmincas évei elején járó londoni nőről, Noráról szól, akinek tönkrement a házassága. Mikor meglátja volt férjét annak új terhes élettársával, teljesen maga alá kerül. Hogy sikerüljön továbblépnie arra az elhatározásra jut, hogy szülővárosába, Velencébe költözik hátrahagyva egész addigi életét.

Nem térképek és útikönyvek segítségével szeretné felfedezni a várost, hanem hagyja, hogy az mutassa meg magát. Eközben megismerkedik Alessandróval, aki nyomozónak tanul.

A férfi olyan, „mint aki egy festményből lépett ki”.

Velencébe kerülve, minden álma, hogy őse, Corradino Manin, a híres muránói üvegfúvó nyomdokaiba lépjen. Imái meghallgatásra találnak. Nora ellátogat egy fornacéba*. Mikor kiderül kinek a leszármazottja, és tehetségét is megcsillogtatja, felveszik. Úgy érzi ennél boldogabb nem is lehetne. Majd egyetlen kijelentésével egy interjú alatt önmaga vet véget ennek az idilli életnek.

-         Azt hiszem mindannyian fenntartással fogadták a Manin-kampányt. De végül is, ha sikerül, abból mindnyájunknak előnye származik majd.

-         És Önről vajon hogyan vélekednek? – 

      Vittoriát* nem lehetett eltántorítani. – Barátok?

-         Ezt inkább tőlük kéne megkérdeznie.

Vittoria halványan, de annál alattomosabban elmosolyodott.

-         Talán meg is fogom.

Leonora megszállottan kutatni kezd Corradino után. Nem akar hinni a napvilágra került pletykának. Minden áron tisztára akarja mosni őse illetve saját nevét is.

Vajon sikerül neki? Megtalálja a boldogságot Velencében?

Ha kíváncsiak vagytok rá, olvassátok el, én ajánlom mindenkinek.

Számomra a legfontosabb mondanivalója, hogy az ember bármire képes azért, hogy megvédje, azt akit igazán szeret. Akár az élete árán is.

* az a hely, ahol az üvegtárgyakat készítik (olasz: kemence)

* újságíró a történetben