2013. október 28., hétfő

Párbaj 4.0

Kedves Molyok!

Idén is nagy lendülettel fogok bele az újabb párbajba. Reményeim szerint kicsit nagyobb sikerrel fogom a véleményemet közzétenni az olvasott könyvekről és nem hagy alább a lelkesedésem. :)
Nagy kedvvel válogattam össze a listámban szereplő könyveket, és így utólag visszanézve sikerült a romantikus irányt megcéloznom erre az évre. Sajnos az előző két évben nem sok ajánlómat olvashattátok, de remélem azoknak, akik az első párbaj során megkedvelték a bemutatóimat, idén sem okozok csalódást.

Íme az általam kiválasztott könyvek:


Élményekben gazdag olvasást kívánok mindenkinek!

2012. október 22., hétfő

Mah-ree Nok



Vasas Judit : Mah-ree Nok


A könyvet gy kedves ismerősömtől, Csillától kaptam ajándékba, méghozzá dedikálva. Ritkán szoktam magyar szerzők műveit olvasni, de ennek a története azonnal felkeltette az érdeklődésemet.


A Mah-ree Nok csak egy ősi legenda egy természetfeletti erőkkel bíró könyvről, amely az emberek segítésére jött létre. Vagy mégsem? Az örökké kíváncsi és hatalmas tudásszomjjal rendelkező Duncan négy barátja segítségével  - Nicole, Lindsay, Josh és öccse, Kevin -  ennek próbál utánajárni, mikor érthetetlen módon a könyv a birtokába kerül.

„- A Mah-ree Nok a legfontosabb motívum minden valamirevaló indián legendában, és itt kérlek vonatkoztassatok el minden utókor által kreált históriáról, ami az indiánokat illeti. Ez nem egy modern író képzeletének szüleménye, hanem a több száz évvel  ezelőtt élt indiánok tudásának tárháza, amely arra hivatott, hogy megkönnyítse az emberek életét. Összesen egy, azaz egy darab létezik belőle. Egyedüli és megismételhetetlen! Egyfajta útmutató. Még nem tanulmányoztam át teljesen, de amit eddig olvastam belőle, az igencsak meggyőző volt. Most pedig szeretném, ha kivennétek a részeteket a varázsából!”
Duncan
„Bölcs az, kire hat a szellem,
S ismeri a titkokat,
És e szellem erejével
Nyit a térben kapukat”
Lindsay
„A gyűlölet bűnös érzés:
Fáj Neked, s ki iránt érzed,
az is szenvedi e vétked.”
Josh
„Lángoljon a szívem, hogy sokat tujak adni,
Még azokat is, kik sose szoktak kapni.”
Nicole
„A félelem a lélek perzsa foltja
Az életünket belülről kioltja.
Szállj el az emberből egyszer s mindenkorra,
Ne juttass ártatlan lelket a pokolra!”
Kevin
„Ha a fájdalom erős, és te magadba zárod,
Nem győzted le, ezt csak hiszed, majd Te is meglátod.
Jól vigyázz hát ember, hogy ne üthessen vissza
Az elfojtott indulatok túláradó kínja.”



Ahogy kimondják a varázslatot, minden megváltozik. Erre azonban csak másnap döbbennek rá. Hogy megszüntessék, újabbat mondanak el, ám ennek beláthatatlan következményei lesznek. Ők maguk sem tudják még, hogy mibe keveredtek és hol vannak. Vajon a segítségükre siető indián, Nokupta valóban csak egy a korábban csapdába ejtett fiatalok közül, vagy titkol az öt barát elől valamit? Az életükre törő szellemek tetteinek mi a valódi oka?

Távollétük alatt Josh és Kevin családjában számos titokra fény derül. Miért hagyta el őket apjuk fél éve? Nagyanyjuk végrendeletében mi áll? Lesz-e még esélye a két fiúnak kiélvezni a rendeződni látszódó családi életüket?


 Erre a rengeteg kérdésre nyújt választ a történet, amely tele van fordulatokkal. Mindenkinek ajánlom, aki szeret néha elrugaszkodni a valóságtól!!

2012. október 2., kedd

Harmadik felvonás

         Sajnos az előző fordulóban nem volt elég türelmem és időm az elolvasott könyvekről egy kis ajánlót írni, de bízom benne, hogy ezt most tudom a 3. menetben pótolni.  Remélem sikerül majd kedvet csinálnom a verseny során pár könyvhöz.
A történetek, amikről olvashattok majd, ebből a nagy kupacból lesznek válogatva:



Mindenkinek jó szórakozást és olvasást kívánok a verseny végéig!




2011. december 26., hétfő

Légy az őrangyalom


Lisa Kleypas: Légy az őrangyalom


Vivien Duvallra Anglia leghírhedtebb kurtizánjára holtan találnak a Temze partján egy hideg éjjelen. Legalábbis azt hiszik mindaddig, míg a legendás nyomozó Grant Morgan a helyszínre nem érkezik. A nő csodával határos módon életben marad. Minden jel arra utal, hogy valakinek szándékában állt megölni. A férfi saját házába viszi, míg fel nem épül, és titokban tartja, hogy a gyilkossági kísérlet balul sült el. A férfinak és a nőnek közel sem felhőtlen a múltja. Grant a büszkeségén ejtett csorbát akarja megbosszulni, melyről Vivien tehet. A férfi elszántan nyomoz az ügyben. A legnagyobb nehézséget az okozza, hogy a vörös hajú szépség semmire sem emlékszik korábbi életéből. Grant minél több időt tölt a nővel, annál inkább nem azt a kegyetlen, hiú nőt látja benne, mint akit korábban. Nem tudja mire vélni a hirtelen változást, még az is megfordul a fejében, hogy Vivien ismételten csak játszadozik vele, és nem is vesztette el emlékezetét. A nő személyiségének minden apró részletében történő változás összezavarja Morgant. Minden, amit Vivienről tudott a szöges ellentéte volt annak, amit tapasztalt. Mivel a nyomozás elég lassan halad, Grant úgy dönt, hogy Vivient a nyilvánosság elé viszi, így csalogatja elő a tettest.

„Hanem minden férfi és nő életében vannak pillanatok, amikor a körülmények sebezhetővé teszik, és Viviennel most ez történt. Valóban elvesztette volna az eszméletét, vagy csak színlel? És ha tényleg nem emlékszik semmire… Akkor megfosztatott minden védelemtől, sérelemtől és tettetéstől, ami a felnőtt embereket megakadályozza, hogy valódi önmagukat mutassák a másiknak.”

„Arra kér, hogy jelenjek meg az emberek előtt – folytatta Vivien feszengve – És nem csak így, egyszerűen, hanem egy nagyszabású bálon, hogy egész London megtudja, életben vagyok. Ezzel legalább tízszer akkora veszélybe kerülök, mint most.”

„A rövid úton hazafelé Vivien az ölében tartott levelet bámulta, és ujjai hegyével simogatta a női kéz írta sorokat. V. Devane… A név nem hagyott nyugtot neki. Oly sok minden máshoz hasonlóan ismerősnek tűnt, de nem hívott elő emlékeket. V. Devane…”

2011. november 6., vasárnap

A következő....


Második felvonás
Sokat gondolkodtam rajta, hogy másodszor is nekivágjak-e a párbajnak. Az előző versenyben azon kevesek közé tartoztam, akiknek sikerült befejezni. Végül úgy döntöttem, úgyis el fogok olvasni minimum ennyi könyvet, szóval miért ne? Remélem most is sikerül majd kedvet csinálnom néhány olvasnivalóhoz a beszámolóimmal Nektek. 
Íme a mostani listám:



2011. szeptember 4., vasárnap

Az üvegpalota


Jeannette Walls: Az üvegpalota
Jeannette Walls regényébn saját történetét meséli el egészen gyermekkorától kezdve. A könyv első lapjain a jelen egy momentumába csöppenünk, melyben az írónő már felnőttként üdvözöl bennünket. Egy taxi hátsó ülésén ülve megpillantja édesanyját, ahogyan szakadt rongyokban a szemetet vizsgálgatja, és válogat, vajon mire lehet majd szüksége. Hősnőnk behúzott nyakkal halad el mellette. Hiába tudja, a saját édesanyja az, és nem kellene ezt tennie, nem tudja legyőzni a szégyenérzetet, amely benne kerekedik. S hogy mi vezetett idáig?
A Walls család sosem tudott bánni a pénzzel. Általában nem is volt nekik, de ha néha-néha akadt egy kevéske is, a szülők azonnal elverték. Így a gyerekek gyakran kényszerültek arra, hogy az iskolai szemetesből a maradékokat észrevétlenül elcsenjék, mivel otthon nem jutottak élelemhez. Sosem tudtak hosszabb ideig egy helyen maradni. Vagy az APEH elől menekültek, vagy a Maffia szállt rájuk, mivel az öreg Rex Walls Los Angelesben elnyerte rengeteg pénzüket egy kiagyalt módszer segítségével. Akadt, hogy a gyámügy felfigyelt a családra. A sok nélkülözés ellenére a gyerekeknek rengeteg kalandban volt részük. Anyjuk és apjuk tanította őket egy ideig. Több esélyt is kínált nekik a sors, hogy megváltoztassák életüket. Smith nagyi halálával egy házat örököltek és kellő mennyiségű pénzt. A házat idővel lelakják a pénz pedig elfogy. Majd onnan, Phoenixből is útnak indulnak. Brian és Jeannette egyszer játék közben egy gyémántgyűrűt találtak. Rendkívül megörültek, hogy végre talpra állhatnak, ám anyjuk ahelyett, hogy eladta volna, megtartotta, mondván az ő önbecsülése többet ér, mint hogy egyenek. Dolgozni egyik szülő sem szeretett. Míg részeges apjuk állandóan összetűzésbe keveredett munkatársaival és azért hagyta ott állását, addig szeszélyes anyjuk nem volt hajlandó munkába állni. Ő a művészetnek akarta szentelni magát teljes mértékben.
„- Semmi baj, Isten megértő – mondta ilyenkor anya. – Jól tudja, hogy apátok a mi keresztünk, amit viselnünk kell.”
„- Tudod, ha emberileg lehetséges, akkor én megadom neked. Ha pedig nem, akkor inkább meghalok, de akkor is megpróbálom.
Felnéztem a kék arizónai égen fodrozódó vékonyka felhőkre. Miközben tekintetemet azokra a távoli felhőkre szegeztem, vettem egy mély lélegzetet, és azt mondtam: - Gondolod, abba tudnád hagyni az ivást?”
„ Miután apa megint inni kezdett, és pénzre sehonnan sem számíthattunk, anya arról kezdett beszélni, hogy talán keletre, Nyugat-Virginiába kellene költöznünk, ahol apa szülei laknak. Talán ők jobban kordában tudják tartani apát. Ha mást nem, legalább pénzügyileg segíthetnek rajtunk egy kicsit, ahogy azt Smith nagyi tette időről időre.”
Egyre több vita alakult ki a családban, főként Rex alkohol szeretetéből adódóan, valamint, hogy állandóan elvitte a pénzt otthonról. Jeannette volt az egyetlen, aki hitt még benne. Megpróbálta a családot megmenteni, de egy idő után belefáradt, és feladta. A gyerekek egyetlen lehetőséget láttak: érettségi után elmenni otthonról New Yorkba. Így a család szép lassan széthullott.


Egyetlen kérdés maradt: Képesek lesznek szüleiknek megbocsátani felelőtlenségüket? Vagy már túl késő?

2011. augusztus 17., szerda

Én, Charlotte Simmons



Tom Wolfe: Én, Charlotte Simmons
                                
A regény a kor társadalmát mutatja be egy nagyszerűen megírt történeten keresztül. Egy fiatal, tehetséges lány egy apró faluból, Spártából, a híres Dupont egyetemre kerül, méghozzá elnöki ösztöndíjat kapva. Ő Charlotte Simmons. Szülőhelye a hegyekben található, így elég elszigetelt. Nem ismeri a nagyvárosi életet, és az ottani emberek szokásait, a divatot. Így nem meglepő, hogy az egyetemre kerülve nagyon kirí a tömegből, és senki nem veszi emberszámba, mondván a ”menőség” legapróbb jele sem fedezhető fel benne. Teljesen más értékrenddel bír, mint a korabeliek. Rendesen tanul, jók a jegyei. Sohasem hazudik, iszik vagy drogozik. Nem követi a többieket, sőt, lenézi azokat, akik bármit is azért tesznek, hogy az egyetem elitjei közé tartozzanak. És ő az egyetlen, akit ledöbbent a koedukált kollégium. Azonban azzal nem számol, hogy mekkora súllyal nehezedik majd rá a magány, és mekkora erővel bír majd az a személyisége felett, hogy a figyelem rá irányul. És arra végképp nem számít mennyire bele fog betegedni abba, amit tesz, és amivé válik. Tulajdonképpen Charlotte a regény főszereplője, és az ő karakterének fejlődését követhetjük nyomon 630 oldalon keresztül.
„ Adam hangja egyre erősödött, és mind nagyobb hévvel osztogatta a tanácsait, olyannyira, hogy már gesztikulált is a nagyobb nyomaték kedvéért. Leesett a szemüvege. Megpróbálta visszatenni, de ez megzavarta a ritmusát, megakasztotta a lendületét, elrontotta a szónoklatot. Úgyhogy inkább a kezébe fogta a szemüvegét.
- Te más vagy, mint
ő
k. Más típus. Visszavonom. Téged nem lehet semmilyen típusba besorolni. Egyedülálló vagy. Senki se olyan, mint te! Hogy voltál képes lealacsonyítani magad a csorda szintjére? Te… te Charlotte Simmons vagy!”
Az egyetem diákjai közül nem maradhatnak ki a népszerű testvériségek sem, amit a Saint Ray-ház - ami mindig ugyanazt a veszélyes, kísérteties sátántanyát jelentette Charlotte számára - fiai testesítenek meg. Az élen a botrányos Hoyttal, akinek megtetszik a főhősünk, illetve barátjával Vanceszel, aki a testvériség vezetője.
„ Ha a fiúk mondanak egy poént, vagy érdekesnek szánt megállapítást tesznek, különösen azzal kapcsolatban, mi menő és mi nem az, mindannyian odafordulnak megnézni, mit szól hozzá Hoyt. Ez nem volt tudatos dolog, ami még inkább azt bizonyította, hogy amit Hoyt remélt, amit előrelátott, bekövetkezett. Amióta híre ment, hogy ő és Vance hazavágta az izomagyú testőrt azon az estén, Hoyt élő legendává vált.”
Ők azok, akik után minden lány epekedik, akik versenyt csinálnak abból, mennyi idő alatt képesek megfűzni ezeket a lányokat, akik fantasztikus bulikat rendeznek, valamint saját Saint - Ray-ünnepséget tartanak Washingtonban, ahova Charlotte is meghívást kap.
Nem maradhatnak el a kosarasok sem. Ők azok, akik nem az eszükkel jutottak el idáig, sőt, akiknek külön kurzusokat indítanak olyan tanárok, akik értékelik a munkájukat és nem nézik őket le azért, mert műveletlenek, hogy ne bukjanak meg. Jojo Johanssen is közéjük tartozik. Ugyanazt a fényűző életet éli, mint a többi kosaras. Azt a lányt kaphatja meg, akit csak akar.
„ A kosárlabdázók ritkán mentek gyalog a campuson. Kocsival közlekedtek, akárcsak most Jojo. A fiúk mind a SUV-okat kedvelték. Ezzel tudatlanul is kiterjesztették azt a magassági és erőfölényt, amelyet egész életükben élveztek. Akarva vagy akaratlanul, de ez is elkülönítette őket a hétköznapi diákoktól, és általában a közönséges halandóktól. Ám időnként elfogta őket a vágy, hogy a pórnép közelről is megtapasztalhassa lenyűgöző testi valójukat.”
És mikor találkozik eggyel, akinek semmit nem mond a neve, és aki lenézi azért, mert szándékosan hülyét csinál magából mindenki előtt, csak azért, hogy a többi kosaras ne szálljon rá, mert éppenséggel készült az órára, valami megváltozik benne. Nem akar többé tudatlan lenni, és ezért tesz is, még ha úgy is tűnik, a karrierjébe kerülhet ez neki. Ám korábbi életének döntéseivel - illetve csalásaival - kénytelen számolni.
„ Jojo a lány arcát tanulmányozta, és megkockáztatott egy halvány mosolyt, hátha csak viccelt.
- Mi a legrosszabb, ami történhet? – kérdezte Charlotte.
- Felfüggesztenek az egész félévre.
- Az még nem a világ vége!
- A szart nem! Az én világomnak az a vége! – felelte Jojo. – A következ
ő
szemeszter a kosárlabdaszezon! A posztszezonális meccsek márciusban zajlanak. Az NCAA bajnokság, minden!
- Akkor mit csinálsz?
Megint el
ő
jött az esdeklő kutyatekintet.
- Te segíthetnél nekem.”
Ott vannak még a menő lányok, akik menő pasikkal kavarnak. Ők a Douche-ház tagjai, valamint azok, akik oda akarnak kerülni, mint Charlotte gazdag, elkényeztetett szobatársa Beverly.
Természetesen akadnak páran, de tényleg csak páran, akiknek az a céljuk, hogy tudásukkal kiemelkedjenek majd a többi ember közül. Ők a Milleniumi Mutánsok. Adam Gellin, a sportolók korrepetálója is ide tartozik. Ő az egyik szerkesztője az egyetem újságjának a Wavenek. Régóta foggal-körömmel harcol a főszerkesztővel, Greggel, hogy leadhassa a legnagyobb botrányról szóló hírt, ami a Duponton történt valaha. Adam az, aki Charlotte mellett áll a lány nehéz pillanataiban is, és talpra állítja, de arra nem gondol, hogy ez a szerep majd felcserélődik, mégpedig egy idióta kosaras miatt. Így idővel ő lesz az, akinek a lány támaszára lesz szüksége.

Lenyűgöző, hogy a személyiségek hogyan változnak illetve nem változnak meg a regényben. És hogy ki-kivel milyen kapcsolatba kerül az események során. A belső vívódások ellentétben állnak azzal, amit a szereplők a külvilág felé mutatnak. Tehát soha nem lehetsz biztos abban, hogy egy mosoly valóban mosoly-e, vagy csak gúny.

Mindenkinek nagyon ajánlom a könyvet, jó olvasmány!