Én, Charlotte Simmons

Tom Wolfe: Én, Charlotte Simmons

                                

A regény a kor társadalmát mutatja be egy nagyszerűen megírt történeten keresztül. Egy fiatal, tehetséges lány egy apró faluból, Spártából, a híres Dupont egyetemre kerül, méghozzá elnöki ösztöndíjat kapva. Ő Charlotte Simmons. Szülőhelye a hegyekben található, így elég elszigetelt. Nem ismeri a nagyvárosi életet, és az ottani emberek szokásait, a divatot. Így nem meglepő, hogy az egyetemre kerülve nagyon kirí a tömegből, és senki nem veszi emberszámba, mondván a ”menőség” legapróbb jele sem fedezhető fel benne. Teljesen más értékrenddel bír, mint a korabeliek. Rendesen tanul, jók a jegyei. Sohasem hazudik, iszik vagy drogozik. Nem követi a többieket, sőt, lenézi azokat, akik bármit is azért tesznek, hogy az egyetem elitjei közé tartozzanak. És ő az egyetlen, akit ledöbbent a koedukált kollégium. Azonban azzal nem számol, hogy mekkora súllyal nehezedik majd rá a magány, és mekkora erővel bír majd az a személyisége felett, hogy a figyelem rá irányul. És arra végképp nem számít mennyire bele fog betegedni abba, amit tesz, és amivé válik. Tulajdonképpen Charlotte a regény főszereplője, és az ő karakterének fejlődését követhetjük nyomon 630 oldalon keresztül.

„ Adam hangja egyre erősödött, és mind nagyobb hévvel osztogatta a tanácsait, olyannyira, hogy már gesztikulált is a nagyobb nyomaték kedvéért. Leesett a szemüvege. Megpróbálta visszatenni, de ez megzavarta a ritmusát, megakasztotta a lendületét, elrontotta a szónoklatot. Úgyhogy inkább a kezébe fogta a szemüvegét.
- Te más vagy, mint ők. Más típus. Visszavonom. Téged nem lehet semmilyen típusba besorolni. Egyedülálló vagy. Senki se olyan, mint te! Hogy voltál képes lealacsonyítani magad a csorda szintjére? Te… te Charlotte Simmons vagy!”

Az egyetem diákjai közül nem maradhatnak ki a népszerű testvériségek sem, amit a Saint Ray-ház - ami mindig ugyanazt a veszélyes, kísérteties sátántanyát jelentette Charlotte számára - fiai testesítenek meg. Az élen a botrányos Hoyttal, akinek megtetszik a főhősünk, illetve barátjával Vanceszel, aki a testvériség vezetője.

„ Ha a fiúk mondanak egy poént, vagy érdekesnek szánt megállapítást tesznek, különösen azzal kapcsolatban, mi menő és mi nem az, mindannyian odafordulnak megnézni, mit szól hozzá Hoyt. Ez nem volt tudatos dolog, ami még inkább azt bizonyította, hogy amit Hoyt remélt, amit előrelátott, bekövetkezett. Amióta híre ment, hogy ő és Vance hazavágta az izomagyú testőrt azon az estén, Hoyt élő legendává vált.”

Ők azok, akik után minden lány epekedik, akik versenyt csinálnak abból, mennyi idő alatt képesek megfűzni ezeket a lányokat, akik fantasztikus bulikat rendeznek, valamint saját Saint - Ray-ünnepséget tartanak Washingtonban, ahova Charlotte is meghívást kap.

Nem maradhatnak el a kosarasok sem. Ők azok, akik nem az eszükkel jutottak el idáig, sőt, akiknek külön kurzusokat indítanak olyan tanárok, akik értékelik a munkájukat és nem nézik őket le azért, mert műveletlenek, hogy ne bukjanak meg. Jojo Johanssen is közéjük tartozik. Ugyanazt a fényűző életet éli, mint a többi kosaras. Azt a lányt kaphatja meg, akit csak akar.

„ A kosárlabdázók ritkán mentek gyalog a campuson. Kocsival közlekedtek, akárcsak most Jojo. A fiúk mind a SUV-okat kedvelték. Ezzel tudatlanul is kiterjesztették azt a magassági és erőfölényt, amelyet egész életükben élveztek. Akarva vagy akaratlanul, de ez is elkülönítette őket a hétköznapi diákoktól, és általában a közönséges halandóktól. Ám időnként elfogta őket a vágy, hogy a pórnép közelről is megtapasztalhassa lenyűgöző testi valójukat.”

És mikor találkozik eggyel, akinek semmit nem mond a neve, és aki lenézi azért, mert szándékosan hülyét csinál magából mindenki előtt, csak azért, hogy a többi kosaras ne szálljon rá, mert éppenséggel készült az órára, valami megváltozik benne. Nem akar többé tudatlan lenni, és ezért tesz is, még ha úgy is tűnik, a karrierjébe kerülhet ez neki. Ám korábbi életének döntéseivel - illetve csalásaival - kénytelen számolni.

„ Jojo a lány arcát tanulmányozta, és megkockáztatott egy halvány mosolyt, hátha csak viccelt.
- Mi a legrosszabb, ami történhet? – kérdezte Charlotte.
- Felfüggesztenek az egész félévre.
- Az még nem a világ vége!
- A szart nem! Az én világomnak az a vége! – felelte Jojo. – A következő szemeszter a kosárlabdaszezon! A posztszezonális meccsek márciusban zajlanak. Az NCAA bajnokság, minden!
- Akkor mit csinálsz?
Megint előjött az esdeklő kutyatekintet.
- Te segíthetnél nekem.”

Ott vannak még a menő lányok, akik menő pasikkal kavarnak. Ők a Douche-ház tagjai, valamint azok, akik oda akarnak kerülni, mint Charlotte gazdag, elkényeztetett szobatársa Beverly.

Természetesen akadnak páran, de tényleg csak páran, akiknek az a céljuk, hogy tudásukkal kiemelkedjenek majd a többi ember közül. Ők a Milleniumi Mutánsok. Adam Gellin, a sportolók korrepetálója is ide tartozik. Ő az egyik szerkesztője az egyetem újságjának a Wavenek. Régóta foggal-körömmel harcol a főszerkesztővel, Greggel, hogy leadhassa a legnagyobb botrányról szóló hírt, ami a Duponton történt valaha. Adam az, aki Charlotte mellett áll a lány nehéz pillanataiban is, és talpra állítja, de arra nem gondol, hogy ez a szerep majd felcserélődik, mégpedig egy idióta kosaras miatt. Így idővel ő lesz az, akinek a lány támaszára lesz szüksége.

Lenyűgöző, hogy a személyiségek hogyan változnak illetve nem változnak meg a regényben. És hogy ki-kivel milyen kapcsolatba kerül az események során. A belső vívódások ellentétben állnak azzal, amit a szereplők a külvilág felé mutatnak. Tehát soha nem lehetsz biztos abban, hogy egy mosoly valóban mosoly-e, vagy csak gúny.

Mindenkinek nagyon ajánlom a könyvet, jó olvasmány!