Az elcserélt

Brenna Yovanoff – Az elcserélt

 

Gentry városa egy különleges hely. Míg a világ minden más területén anyagi gondok keserítik meg az emberek hétköznapjait, itt ilyenről szó sincs. A helyieknek sosem volt sem ilyen, sem hasonló problémájuk. Azt gondolnánk szerencsések…. Ám ők nagy árat fizetnek ezért minden 7. évben. Itt mindenki hazugságban él. Az emberek beletörődnek a szörnyűségekbe, amely körülöleli őket. Megpróbálnak tudomást sem venni róla, legalábbis látszólag nem. Hiszen könnyebb elviselni a valóságot, és kevésbé fáj, ha nem veszünk róla tudomást. Legbelül azonban minden család retteg, nehogy a következő tragédia őket érje. Így él családjával Mackie Doyle, a különc fiú.

Nem akartam rávilágítani az azok szó abszurditására. Gentry minden lakója ”azok” volt. Míg mindenki más itt a Zűrzavar Házában” ezek”. Csak én nem voltam sem” ezek” sem” azok”. Én voltam az idegen aki mindenhonnan kiszorult.

 Mackie egész élete arról szól, hogy normálisnak tűnjön, ne keltsen feltűnést. Egészen addig próbálja elnyomni valódi természetét, amíg meg nem ismeri igazán Tate-et. A lányt (Tate-et) szörnyű csapás éri, amit a fiú képtelen elviselni. Mackie egyre gyengül. Ő nem ehhez a világhoz tartozik, számára ez a világ mérgező. A legnagyobb ellensége a vas, ami mindenhol jelen van. A vérben, a háztartásban, az utcán. A hozzá hasonlók általában a csecsemőkort sem élik túl. Ő csodának számít a maga 17 évével. A nővére, Emma siet a segítségére, ő szerez számára gyógyszer, azonban ennek is ára van.

Igazából úgyis csak egy dolog számított. Emma. Ő megpróbált segíteni rajtam, és a galagonyalötty segített is. De mi volt ennek az ára? Amikor végiggondoltam az úton hazafelé, az ablakon kifelé bámulva, rájöttem, hogy nem számít, mi volt az ára. Nem engedhetem, hogy bármi történjen vele. Tudtam mit kell tennem.

-Emma, mi történt?

Kinyitotta a száját de egy hang sem jött ki belőle. Csak meredt rám és a fejét rázta…

A ruhája és a haja tele volt elszáradt levelekkel. A pólója sáros volt és mindkét karján a könyöke felett körkörös égésnyomok voltak. Szörnyű mintában tekeredtek felfelé és lassan, sárgás és átlátszóan váladékoztak.

 Mackie szépen lassan megismeri a hozzá hasonlókat, a világot, ahonnan származik, Gentry és a saját anyja titkát is.

Nem tudtam hogy magyarázhattam volna el neki, milyen volt az élet nálunk. Hogy az anyámat még mindig büntetik, csak azért, mert életben maradt. Hogy ezek tizenöt évet vártak arra, hogy bosszút álljanak, mert számukra tizenöt év annyi, mint két másodperc, és ők soha semmit nem bocsátanak meg.

Képtelen úgy élni, hogy tudja mi folyik körülötte, ezért úgy dönt cselekszik. Hogy segítsen Tate-n és saját nővérén, valamint a város lakóin felfedi addig titkolt énjét a barátai előtt és velük karöltve kockára teszi saját életét.

- Az életben csak a megbánás az állandó – suttogta. - Megbántad már, hogy ilyen bátor voltál? – Mélyebbre tolta az ujját, és felszakította a bőrömet. – Nagyon mélyre is mehetek. Felszakíthatlak, amíg már csak sikítani tudsz!

 Nekem nagyon tetszett és remélem sikerült egy kis kedvet csinálnom hozzá nektek is. :)